NIŠI G O R I C A ÓTEMETŐ
A város déli részén, a Palilula község területén van. 17 hektár területű. Több, mint 3000 síremlék van benne. A XVIII. századból már vannak adatok (feltételezések?), hogy temettek ide. De hogy mikor nyílt meg, nem tudni.
A nyugati rész a temető legrégebbi része. Ide már 1819-ben temettek. A törökök elleni felszabadító harcok áldozatai egy külön temetőrészben vannak.
1917-ig rendszeresen temettek ide, utána bezárták a temetőt. De a temetésekkel nem hagytak fel, mert a családi sírboltokba tovább is temettek.
Miután beléptünk a temetőbe és az információs táblán írtakat elolvastuk, fokozott érdeklődéssel haladtunk tovább. A nevezetes személyek nyughelye számokkal volt jelölve. Mivel senkit sem ismerünk, nem ők érdekeltek bennünket, hanem a temető egésze, hiszen 1987 óta VÉDELEM alatt áll!
A főút mentén, kb. 3-4 méter széles sávban lenyírva a fű és a vékony ágak. Beljebb fejig érő dzsungel. Előbb csak a távolból hallottuk a kóborkutyák szűkölését, de csakhamar ott is termettek. Három jókora, sovány (kiéhezett?) állat. Útitársamat megtámadták; lélekjelenlétén múlt, hogy "csak" megérintették meztelen lábszárát és nem harapták meg. Mert hogy a kutyatartók "pfujj"-át ezek az ebek nem értették, az biztos. Szerencsére, mégis érettek a szóból és odébbáltak.
Ugyancsak a védelem része a gyerekek jelenléte a temetőben. Mivel lakótömbökkel határos, a gyerekek bejárnak a temetőbe. Valamikor mi is bejártunk, de a bújócskán kívül mást nem tettünk. Ők az elmozdítható darabokkal játszanak, karistolnak, a sírokat övező kis kerítéseket meg nyújtónak használják. Otthoni tornaóra.
De vannak ajtó és ablak nélküli kápolnák, szemét a kápolnákban stb.
Viszont az arcképeket senki sem bántja! se leverve, se lefestve!
A kis rész, amit be tudtunk sétálni azt bizonyítja, hogy módos emberek emeltek pazar emlékműveket és kápolnákat. Valamikor anyagi és szellemi jólét uralkodott Nišben.
Nos, így fest egy államilag védett temető Szerbiában. Inkább ne védjen bennünket az állam!
Utolsó frissítés 2015. 08. 16.
A város déli részén, a Palilula község területén van. 17 hektár területű. Több, mint 3000 síremlék van benne. A XVIII. századból már vannak adatok (feltételezések?), hogy temettek ide. De hogy mikor nyílt meg, nem tudni.
A nyugati rész a temető legrégebbi része. Ide már 1819-ben temettek. A törökök elleni felszabadító harcok áldozatai egy külön temetőrészben vannak.
1917-ig rendszeresen temettek ide, utána bezárták a temetőt. De a temetésekkel nem hagytak fel, mert a családi sírboltokba tovább is temettek.
Miután beléptünk a temetőbe és az információs táblán írtakat elolvastuk, fokozott érdeklődéssel haladtunk tovább. A nevezetes személyek nyughelye számokkal volt jelölve. Mivel senkit sem ismerünk, nem ők érdekeltek bennünket, hanem a temető egésze, hiszen 1987 óta VÉDELEM alatt áll!
A főút mentén, kb. 3-4 méter széles sávban lenyírva a fű és a vékony ágak. Beljebb fejig érő dzsungel. Előbb csak a távolból hallottuk a kóborkutyák szűkölését, de csakhamar ott is termettek. Három jókora, sovány (kiéhezett?) állat. Útitársamat megtámadták; lélekjelenlétén múlt, hogy "csak" megérintették meztelen lábszárát és nem harapták meg. Mert hogy a kutyatartók "pfujj"-át ezek az ebek nem értették, az biztos. Szerencsére, mégis érettek a szóból és odébbáltak.
Ugyancsak a védelem része a gyerekek jelenléte a temetőben. Mivel lakótömbökkel határos, a gyerekek bejárnak a temetőbe. Valamikor mi is bejártunk, de a bújócskán kívül mást nem tettünk. Ők az elmozdítható darabokkal játszanak, karistolnak, a sírokat övező kis kerítéseket meg nyújtónak használják. Otthoni tornaóra.
De vannak ajtó és ablak nélküli kápolnák, szemét a kápolnákban stb.
Viszont az arcképeket senki sem bántja! se leverve, se lefestve!
A kis rész, amit be tudtunk sétálni azt bizonyítja, hogy módos emberek emeltek pazar emlékműveket és kápolnákat. Valamikor anyagi és szellemi jólét uralkodott Nišben.
Nos, így fest egy államilag védett temető Szerbiában. Inkább ne védjen bennünket az állam!
Utolsó frissítés 2015. 08. 16.