Doberdo
100 évvel ezelőtt tört ki az első világháború. Magyar vonatkozásban egyik nagy temetője Doberdó volt. Az olasz fronton számos magyar katona harcolt, köztük a Szegedi 46. gyalogezred is. Ezért van Doberdónak vajdasági vonatkozása is.
Doberdó egy kis helység Olaszországban, közvetlenül a szlovén határ mellett. Viszont a köztudatban azt a területet jelenti, ahol az első világháborúban súlyos harcok folytak. Valójában a Doberdó az Isonzó folyó völgyével egyenlő, mert az Isonzó völgyében folytak a harcok, de csak "Doberdó" maradt. 1915. május 23. és 1917. augusztus 9-e között itt vívták a híres isonzói csatákat (12-t). Mintegy 300 000 magyar áldozatot követelt. Nagyon sok család felmenői közül mint a Monarchia katonája veszett oda. Doberdo az itteni emberek tudatában a veszteséget jelenti.
A Doberdó-fennsík kopár kövein több, mint egy éven keresztül főleg a Monarchia Magyarországról származó ezredek harcoltak és nagyon nehéz körülmények között védték az akkori közös hazát. Ezért vált a Doberdó a magyar ember tudatában fogalommá.
A Doberdóban harcoló magyar alakulatok parancsnoka, József Ágost főherceg ilyennek látta Doberdót: "Iszonyatosan siralmas benyomást tesz rám ez a fennsík, amely éppen nem sík. Unalmas, dombos vidék, számtalan kis tölcsér alakú - dolinának nevezett - katlan. Csupa nyerskő falkerítésekkel, amelyek habarcs nélkül faragatlan karsztkőből épültek. A vörösre égett fű a szikla vigyorog ki, mintha csupa koponya heverne a fű között."
Kókay László szegedi önkéntes 1916. májusában az állásban írt naplórészlete: "A Doberdó fehérre borotvált sziklahegyen...egyetlen egy élő lény sem mozdul, egyetlen élő növény, fűszál, fa sem látszik. Sőt, hogy valaha volt itt növényzet, azt is a Templomdombon álló élettelen csonka fatörzs tanúsítja, amely mintegy fenyegető felkiáltójel sötétlik béna, de még mindig talpon álló törzsével a gránátzápor letarolt terepen. Mintegy tanújaként annak, a már ezen a részen egy év óta dühöngő, borzasztó küzdelemnek, hol annyi ezer és ezer ember pusztult el látszólag ezekért a kopár kövekért, de végeredményben a hazájáért harcolva."
Az Isonzó kb. 140 km hosszú folyó. Szlovéniában ered és az Adriai tenger olaszországi részében van a torkolata.
A doberdói zarándoklat több, kis helységből áll. Itt mindenütt vannak emlékművek, annak ellenére, hogy az egykori magyar tömegsírokat felszámolták.
2011-ben alkalmam nyílt ellátogatni Doberdóba. Édesapám elbeszélése szerint apai nagyapám, Czékus Sándor is itt harcolt és hunyt el. Tömegsírba került. Utam főhajtás volt ő előtte és minden ott harcoló és megsebesült vagy elhunyt előtt.
Az Isonzó. 50-60 m széles, viszonylag lassú folyású, tiszta vizű folyó. A környéke nem nagyon különbözik a vajdasági/szerbiai folyók partjától. Sok a szemét. Sehogy sem sikerült vízmintát venni. Közben anya-fia újkori doberdói ütközete játszódott le.
1. Gradisca d Isonso
Első utunk ebbe a kisvárosba vezetett, mert itt kapható magyar nyelven is útbaigazítás. A központban (via Ciotti 35.) lévő Piccolo Vienna cukrászda tulajdonosa Kolláth Éva (+39-0481-961106): Rendkívül segítőkész. Olasz férje az első állomásunkig elvezetett bennünket.
Gradisca d Isonso központja, főutcája, cukrászdája, valamint a tulajdonos és férje fiatal útvezetőnk, Czékus Ábel társaságában
2. Monte San Michele
A Monte San Michele fennsík a legfontosabb része volt a doberdói történéseknek. József főherceg 1915. augusztus 10-i Monte San Michele-i napló-bejegyzése: "Szegény halott honvédek és olaszok hevernek mindenütt a gránátok által cafatokra tépve, a nap perzselő hevében gyorsan rothadva...Bekötött orral és szájjal feküsznek és vésik a sziklát, s építenek, hogy a következő pillanatban egész munkájukkal együtt a lezuhanó nehéz lövedéktől megsemmisíttessenek... Borzasztó e sok rothadó hús, s a fekete aludt vér, ami mindenütt hever és tapad;oly rémületes, hogy jéggé dermed a lelkem. Mindig itt feküdni, csak egyszer éjjel kihűlt romlott eledelt kapni, ez irtóztató hullaszag közepette, mely nyelvre, a torokra tapad, s azt is csak éjjel. S a perzselő nap öldöklő, izzó hevében, melyet a sziklák megtízszerezve sugároznak a rothadó bajtársak között mozdulatlanul feküdni...Szegény hőseim bámullak és csodállak benneteket, s nem tudom, hogyan mondjak köszönetet! Csak tudná a világ, hogy mi a háború és mi a rettenetes Doberdó!"
3. San Martino del Carso
Egy kis település. Szép, magastornyú temploma van. A határában található egy romtemplom, ezt is magyar honvédek építették. Nevezetessége még a múzeum. És még valami: az olaszok nagy-nagy vendégtisztelete és szeretete. Odaértünkkor pillanatok alatt meglett a múzeum őre, ajtót nyitott és bemutatta az ereklyéket. Szerencsére, tolmácsunk mindent tökéletesen lefordított.