NEVETŐ FEJFÁK
A halál legtöbb emberben félelmet kelt. A védekezés egyik módja, hogy a halált, a temetést, igyekeznek kigúnyolni, nevetségessé tenni. A hozzátartozók ezzel enyhítik szorongásukat. A Bajai úti temetőben is van ilyen, Balassa (1989) által is közölt versikét, nevető sírverset találtunk:
Ilin Illés 1879 – 1955
Ilin Ilona szül. Ürmös 1925 – 1986
Ilin László 1923 – 1996
AMI VAGY AZ VOLTAM,
AMI VAGYOK AZ LESZEL
(egyházi rész, III. parcella)
Vagy:
Kunszt Ferenc
1906 szept 6 – 1952 apr 24
VOLTAM MINT TE,
LESZEL MINT ÉN!
(egyházi rész, II. parcella)
A nevető fejfák a sírversekkel együtt a népköltészet egyik műfaja. Amíg a sírverseket valóban felvésik a fejfára, sírkeresztre vagy sírkőre, addig a nevető fejfák csaknem kizárólag szájhagyományban élnek.
Ezek megmosolyogni való, tréfás, vagy egyenesen vicces sírfeliratok.
A magyar szakirodalomban több ötletes versikével is találkozunk. Íme néhány:
Szűrjankó Ábrahám
Kántor nyugszik itten,
33 évet
Töltött kenyerében.
Még 30-at töltött
Volna, ha véletlen
Meg nem fulladt volna
Káposzta evésben.
Itt nyugszom én,
Olvasod te,
Olvasnám én,
Nyugodnál te!
Egy kovács nyugszik itt
A Bérczi Benkő
Kit agyon ütött
A mennydörgős mennykő,
Mikor legjavában
Ütötte a vasat,
Még a koponyája
Is kétfelé hasadt.
Itt nyomja a göröngy
A dorogi papot
Aki életében
hej, sokszor bekapott!
Ne is öntsetek hát
Könnyeket felette,
Mivelhogy a vizet
Sohase szenvedhette.
Irta a kántor úr
Rettentő bánatbul!
Jó Krim orvos urat
Fedi az hant ott,
S körötte mindnyáját,
Akiket gyógyított.
Gyula Pálnak hittak engem,
100 koporsót készítettem.
A százegyedikben
magam fekszem itten.
Rövid két hónapot éltem
Itt e földön,
A többi időmet
A föld alatt töltöm.
Édes jó szüleim
Azért ne sírjatok,
Hogy ez a kicsi baj
Megesett rajtatok,
Csak olyan az ember,
Mint az ürge madár,
Kibújik a lyukból
S elkapja az agár
E gödörben nyugszik Orbán.
Egy csont akadt meg a torkán,
Nem mozog azóta nyelve,
A sír szája im benyelte.
Itt nyugszik Kis Péter.
Nem vala gyermekei,
Mert a falu kanja
Kiharapta neki.
Itt nyugszik egy
Kis ökröcske,
Ökör Ferencnek
Gyermeke:
De az Isten
Nem engedte,
hogy ökör váljék
Belőle.
Itt nyugszik a
Feleségem.
Béke neki,
Béke nékem.
Ne sírjatok én miattam.
Hogy a lelkemet kiadtam,
Kedves annak a sírgödör,
Akit gonosz asszony gyötör.
Itt nyugszik a feleségem
Az Istennek hála,
Míg élt kereplő nyelve
Soh sem pihent nála.
Jámbor utas! kotródjál el
Mihamarabb innét,
Mert fel kel, s a veszekedést
Veled kezdi ismét.
Gyulladás okozta a vesztem,
Mindent gondoltam, csak ezt nem.
Meggyult bennem a spiritusz.
Verje meg a Jézus Krisztus!
Nem jöttem sohasem
Kocsin temetőbe,
Csak mikor a bátyám
Vágott engem főbe.
Aki egyszer ide csusza,
Nem kell neki túrós csusza.
Itt nyugszik egy szűz
Hajadon jámbor.
Siratja egyetlen fia,
Sándor.
Itt nyugszik Kiss Ádám,
De hangot nem ád ám,
Mert szegény Kiss Ádám,
Meghalt egy nagy ládán,
Ez év januárján,
A saját bundáján.
Forrás:
Nevető fejfák. A Budapesti Temetkezési Intézet Zrt által üzemeltetett Kegyeleti Múzeum belső kiadványa, 2015.
AMI VAGY AZ VOLTAM, AMI VAGYOK, AZ LESZEL